A felszállási helyre pontosan érkezett az autóbusz, amely egy pár éves MAN gyártmány volt. Az első számunkra kellemes meglepetés az volt, hogy a 48 személyes buszon 21-en voltunk. Így az előre lefoglalt helyek mellett szét lehetett ülni. Ez remek volt, mert az 1600 kilométeres úton kényelmesebben el lehet férni a dupla ülésen, ha egyedül vagy. Az autóbuszon van WC, de ezt tényleg csak végszükségre szabad használni, mivel a jármű egész utazás alatt cipeli a fáradt anyagot magával. Amúgy háromóránként legalább 20 perces szünetek vannak beiktatva az utazásba a gépjármű vezetők váltása és a busz pihentetése miatt. Ekkor el lehet végezni a kisebb-nagyobb dolgokat. Az összes pihenőben fizetős a WC, de kupon formájában vagy az egész összeg, vagy egy része visszajár. Jellemzően Ausztriában és Németországban 70 €-Cent a díj, amelyből 50 levásárolható a shopokban. Belgiumban 50 €-Cent, mely teljes egészében levásárolható. A benzinkutak, pihenőhelyek shopjaiban egész úton az árak elég borsosak. Egy fél literes ásványvíz 2 €, egy egyszerűbb szendvics, péksütemény 4-5 €, egy tartalmasabb szendvics, virsli vagy kolbász 8 €-nál kezdődik. Egy doboz sör (bár ezt nem ajánlom, szerintem csak nehezíti az utazást) 4 €. Viszont a buszon lehet a sofőröktől szénsavas vagy mentes ásványvizet venni 200 jó magyar Forintért vagy 0,33-as dobozos sört, félliteres kólát, félliteres bort 400 Forintért, ami az előbb felsorolt árak függvényében rendkívül baráti ár. Van még lehetőség kávé, forró leves és más egyéb vásárlására is az italautomatából. Van a buszon DVD lejátszó is, amit az idegenvezető a vezetéshez illetve visszaúton egy-két angol témájú film megtekintésére használtuk.
Apropó, idegenvezető... Mi kifogtunk egy rendkívül felkészült már-már katonás, de rendkívül segítőkész és udvarias úriembert. Mindenben segít, bármivel fordulsz hozzá. Próbálja a csoportot összetartani és az időpontokat betartatni, ami rendkívül fontos, mert a sok látnivalóra csak így juthat elegendő idő. Lényeges a csoport összetétele, viselkedése is ilyen szempontból, mert az alkalmazkodásra képtelen, állandóan lemaradó, késő utas az egész csoport utazását , szórakozását megkeserítheti. Nekünk jó kis csoportunk volt, mert nem voltak késések vagy egyéb más bosszantó dolgok. Az idegenvezetőnknek annyira szerteágazó a műveltsége, hogy nem csak a történelmi de az irodalmi, a művészeti vagy a zenei dolgokban is járta volt így azokról is sokat mesélt. Érdemes figyelni rá, és nem csak azért mert sok olyan dolgot mond el ami máshol nem hangzik el, hanem azért is mert visszaúton (kicsit a monotonitást megszakítva) még egy kis totót is rendezett apró nyereményekért a csoportnak.
Az utazás hosszú, még a németországi tranzitszállás beiktatásával is, de ha valaki megfelelően készül erre mind lelkileg, mind segédeszközökkel, akkor nem okoz problémát. Javaslom hogy vigyél magaddal rejtvényújságot ha szereted, vagy könyvet, ebook olvasót, mp3 lejátszót, tabletet. Persze ne az összeset, mert mindet úgysem fogod használni és a bőröndbe való berakodás, meg a súlykorlát is arra ösztönöz az utazás előtt, hogy praktikusan rakodjál be. Az autóbuszok tengelyterhelését is vizsgálhatják az út során, így teltház esetén egy utas egy 20 kilós bőröndöt vihet magával a csomagtérben és egy 5 kilós kézipoggyászt az utastérben. A berakodás során csak a szükséges dolgokat rakd be először, mint a pipere cuccok, a legszükségesebb ruhák stb. A ruhatárnál vedd figyelembe, hogy Angliában nagyon változatos az időjárás, egy napon belül akár több évszak jellemzőit is átélheted. Több zoknit vigyél mint ahány napra mész (ha csak nem akarsz mosni...), hogy legyen mindig száraz. Rendkívül fontos a megfelelő esőkabát beszerzése, mert az angliai eső tényleg áztató, sűrű permetszerű csapadék. Legjobb a márkás, pl. Columbia kabát, de nem kell a borsos árú út mellett még erre is többet költeni a kelleténél, mert a Dechatlonban kapható 2500 Ft-os belebújós vagy 5000 Ft-os végig zippzáras Quechua esőkabátok is jó minőségűek. Esernyő is legyen nálad, de ennek használata nem olyan praktikus. Ha még marad hely (és marad súly) akkor jöhetnek az egyéb dolgok. A telefonodat állítsd át repülő üzemmódba, így a sűrű cellaváltásokkal sem merül és úgy sem telefonálgatni indultál. Jó szolgálatot tesz a nyakpárna, ha szeretnél a buszon aludni. Van aki tud és szeret buszon aludni és van aki képtelen erre. Az utóbbiak se essenek kétségbe, mert első nap este egy németországi tranzitszálláson van lehetőség az éjszakai pihenésre ágyban, párnák között. Ettől a hoteltől ne várjatok sokat, mert bár három csillagosnak nevezik, elég kopott, de tiszta. Egy éjszakára megfelelő. Mi befizettünk a félpanzióra is. Alapból csak reggeli jár az egész utazás alatt, de külön felár kifizetésével vacsorát is kaphatunk. A tranzitszálláson a vacsora kényes utasoknak nem lett volna megfelelő, de legalább éhen nem haltunk. Egyébként érdemes az odaútra szendvicseket készíteni és felvinni a buszra a már részletezett benzinkúti árak miatt. A félpanziót is javaslom, mert hiába van büfé reggeli, ahol ki-ki annyit ehet amennyit bír, de mivel az ebéd a városnézések alatt általában kimarad (pontosabban csak arra jut idő, hogy valahol egy szendvicset, pizzaszeletet, hotdogot bekapj, vagy még arra sem) a nap végi biztos étkezés jól jön.
Kompátkelés Calaisból. Kicsit késtünk a nagy forgalom miatt, így az a komp amelyre foglalása volt a busznak épp elment. Sajnos valamilyen fennakadás miatt vagy egy órát kellett még a hajóra hajtás előtt várakoznunk. Az útlevél kezelés nem működött, így feltorlódtak a turistabuszok. A vizsgálat úgy történik, hogy az összes utasnak le kell szállnia és be kell menni a határőrség épületekbe, ahol először a francia, majd a brit épületbe kell az útlevéllel jelentkezni. A brit vizsgálat vicces, mivel mielőtt a pulthoz járulhatnál a teremben kialakított kordonok közötti labirintuson kell végig menni. Gondolom, hogy mknden irényból megfelelő fdlvétel készüljön rólad... A vizsgálat után megkapja a busz, hogh melyik kompra kerül majd fel és az indulás időpontját. Ekkor ismét be kell állnk egy sorba, de ld lehet szállni róla, sétálgatni, nézelődni, WC-re menni. A lényeg, hogy mikor megkezdődik a komp feltöltése már a buszon kell ülnie mindenkinek. A busz az utasokkal együtt hajt fel a kompra, ahol indulás előtt lr kell szállni és a felsőbb emeleteken lehet eltölteni a mintegy 90 perces tengeri utazást. A komp fedélzetén vannak üzletek, éttermek, kávézók. Az árak viszong rendöívül magasak. Érdemes a kikötés előtt mintegy tíz perccel a hátsó nyitott fedélzetre kisétálni, mivel a hajó tattal farol majd be a Doveri kikötőbe, így onnan jó idő esetén kíválóan lehet majd látni a híres doveri fehér sziklákat, a kikötőt és sziklák tetején lévő várat. Szép látvány!
Kikötés után a közelben lévő angol történelmi kisvárost Canterburyt kerestük fel. Mivel már későn értünk ide, csak egy sétára volt lehetőség, a híres katedrális már zárva volt. Megnéztük a kis takácsok házát is.
Már majdnem nyolc óra volt helyi idő szerint mikor szálláshelyünkre értünk. A négy csillagos Best Western hotel Ilfordban, Nagy London területén található. Nagy London a londoni autópálya körgyűrűn belüli területet jelenti, ami nem kicsi, mivel az autópálya hossza 200 kilométer. Tehát ez a kisváros mintegy 30 kilométerre található a Citytől, London belvárosától. A négy csillag kicsit megtévesztő mivel a szobák nagyon kicsik, nincs lift (igaz csak egy emelet van), viszont tiszták és rendezettek. Hűtő nincs a szobában, de TV van. Szóval felénk inkább ez két csillag...
A vacsorát egy másik Best Westernben kaptuk, ami mintegy két perces sétára volt a szállásunktól. Az első napi vacsora sárgaborsó krémleves piritóssal és hasábburgonya, valami lasagne szerű étellel amit egy csészében szolgáltak fel. Később kiderült, hogy ez a Scottish Pie nevű skót nemzeti étel volt. Desszertként krémtorta szelet eperzselével került az asztalra. Reggel általában korán kell kelni (fél hét, hét óra körül), hogy reggeli után időben útnak indulhasson a csoport az aznapi látnivalók felé. A reggelit már a szállásunkon kaptuk, ami bőséges angol jellegű büfé reggeli volt fött tojással, lágy tojással, szaszidzsal (angol jellegzeres kolbászka), sült gép sonkával, müzlivel, croisantal. Tea, kávé, gyümölcslé. Jól lehet lakni, mert finom és töltik folyamatosan a kifogyó ételeket.
A második napi program csak címszavakban: Szent Pál katedrális (itt érdemes a kupola külső részére felmászni a majd 400 lépcsőn, mert a kilátás fantasztikus a City-re), Westminster katedrális, hajóút a Temzén (erre se sajnáld a pénzt, mert a folyoról nagyon szépek az épületek és olyan rálátás van onnan ami sehonnan máshonnan), Parlament, Big Ben. Traffalgar tér, Piccadily Circle, majd egy rövid egy órás látogatás a National Galery képtárában.
Második napi vacsora lencsekrém leves a megszokott pirítóssal. Hasábburgonya mirelit rántott pulyka sajttal töltve, desszertként csoki torta volt.
Harmadik nap nem részletezve: Cutty Shark hajó, Tower (itt állj be a sorba a korona ékszerek megtekintéséhez, mert rendkívüli), Buckingham palota, Hyde park, Hampton Court.
Harmadik napi vacsora a szokásos poralapú krémleves most paradicsom ízben, Burgonyapüré valamilyen paradicsomos darálthús szósszal összekeverve (ez egy másik ízesítésű Scottish Pie volt). A desszert fahéjas torta cukormázzal.
Negyedik napi programunk: Windsor, Brititsh Museum (nagyon rövid időt töltessz itt, így előre döntsd el mit szeretnél megnézni), és mi a Madame Tussaud panoptikum helyett a közelben lévő Sherlock Holmes Museum épületét látogattuk meg.
Vacsora sárgaborsó leves, Fisch & chips (a hal mirelit és szinte ehetetlen, így amikor kérdezik inkább válaszd a mirelit pulykát), desszert erdei gyümölcsös tortaszelet.
Ötödik nap címszavakban: Stonehenge, Oxford, London by night busszal (rövid sétával Chinatownban).
A vacsora Oxfordban egy jó színvonalú étteremben volt az utolsó londoni napon. Natúr pulyka darált hússal töltve, parázsburgonyával. A desszert brownie volt.
Utolsó angliai nap délelőttjén már hazafelé indulva a Kent megyei Leeds várkastélyát tekintettük meg amelynek parkja is nagyon szép, majd a Csalagúton keresztül tértünk vissza a kontinensre. A buszunkat vonatra rakták és mintegy 25 perc alatt már Franciaországban voltunk. Innen a Köln melletti tranzit szállásig buszoztunk egy belgiumi megállással, ahol lehetőség volt vacsorázni, mivel a tranzitszállásra csak későn értünk oda. Ez a vacsora már nem volt benn a befizetett félpanzióban, így saját zsebre ment. az árak hasonlóak az eddigiekhez, 15-20 € egy egyszerűbb vacsora (egy tál étel vagy pizza). A Köln és Bonn között található hotel volt az egész út legszínvonalasabb szállodája, nagy méretű, modern és tiszta szobákkal. A büfé reggeli minden igényt kielégített.
Korán indultunk hazafelé Németországból, hiszen még 1040 km volt hátra Győrig. A hosszú úton lehetett filmet nézni, volt a már említett vetélkedő és kitölthettük a véleménykérő lapot is. Háromóránként a szokásos rövid pihenő, majd Ausztriában egy estebéd (szintén saját zsebre) és már a határon is voltunk.
Összefoglalva, nem vészes a hosszú buszozás ha lelkileg és segédeszközökkel felkészülsz. Anglia és London pedig csodálatos élményekkel tesz majd gazdagabbá. Mikor leszálltunk a buszról azt beszéltük, ha most azt mondanák szálljunk vissza és indulunk újra Londonba, habozás nélkül mentünk volna.
Utolsó kommentek