Egy kis történet a sorstársak számára, hogy tudják mi vár rájuk:
Még régebben megsérült a térdem kézilabdázás közben. Akkor pár hét pihenő után panaszmentessé váltam, így nem foglalkoztam vele, tudtam folytatni a sportolói pályafutásomat.
Aztán az idő múlásával terhelésre egyre többször jött elő a fájdalom. Ez egészen addig fokozódott, míg rászántam magam és elmentem orvoshoz vele. Már a röntgen is csúnya dolgokat mutatott, de a biztonság kedvéért még egy MRI vizsgálatra is beutalt a doki. Sajnos ez is csak megerősítette az első diagnózist: az a régebbi sérülés valószínűleg egy részleges keresztszalag szakadás volt és ennek szövödményeként egy 1 cm-es porckinövés keletkezett a térdemben és ez okozza terhelésre a fájdalmat. Gyulladást is okozott. Kaptam porcképző és gyulladáscsökkentő gyógyszert valamint ultrahangos és lidocain-os kezelést, de a doki mondta, hogy ezt bizony műteni kell. Elsőre nem tudtam rávenni magam, gondoltam talán,ha pihentetem akkor jobb lesz. Jobb is lett mindaddig, amíg nem terheltem a térdem. Akkor azonnal visszatért a fájdalom.
Mivel még szeretnék aktív életet élni, sportolni, így aztán eldöntöttem, hogy kés alá fekszem.
December elején kértem időpontot a műtétre, Tatán a Kastélypark klinikán szerettem volna a műtétet megcsináltatni lehetőleg februárban. Kaptam is február végére időpontot. Azért Tatán, mert az anyósom révén sok negatív tapasztalatom volt az állami kórházakról és a higiéniás körülményekről. A műtétet az OEP téríti ugyanúgy a magánklinikán is, csak az ellátásért kell fizetni 20000 Ft-ot naponként. Mivel a doki szerint egy, de maximum két nap bennfekvéssel számolhattam, így nem jelentett akkora terhet, hogy bevállaljam a tatati műtétet.
Csütörtök reggel fél 8-kor kellett volna jelentkeznem Tatán, de előtte egy héttel az itthoni kórházban elvégezték az előzetes vizsgálatokat: EKG-t, vérképet, vérnyomást és altatóorvosi vizsgálatot. Szerdán jött egy SMS a klinikáról, hogy ne fél 8-ra, hanem 10-re menjek, mert a főorvos úr csak 12-kor kezd műteni.
Ott is voltunk 10 órára, be is "csekkoltam" a recepciónál, de sajnos a szervezettség az hasonlit az állami intézményekére. Csináltak egy röntgent a térdemről, majd majdnem 4 órát várakoztam lenn a recepciónál, mire felkísértek a kórterembe. Mivel már előző este 8 óra óta nem ehettem és éjfél óta nem ihattam, kezdtem aggódni. Főleg a kezdődő diabétészem miatt (ami szerencsére méhg enyhe és nem szedek rá gyógyszert), de megnyugtattak, hogy túl fogom élni. Azt viszont nem tudták megmondani mikor kerülök sorra...
Kaptam egy nyugtató tablettát, amitől a szobatársam már javában szundikált. Kérdeztem, hogy mikor vegyem be, hogy legyen hatása a műtét során, de ezt nem tudták megmondani. Javasolták, hogy vegyem be most. Be is vettem, el is szundítottam, de mikor hozták vissza a kollégát a műtétről, már ébren voltam és nem is volt hatása.
Végre én is sorra kerültem, eltoltak a műtőbe. Leborotválták a lábam, bekötötték az infúziót és mivel a helyi érzéstelenítést kértem, kaptam szurit a gerincembe. Sokak szerint ez fájdalmas, de ez egyáltalán nem igaz. Csak kellemetlen érzés, ahogy a befecskendezett anyag kicsit feszíti belül a helyet ahová beadják. Felraktak a műtő asztalra, majd az altatóorvos érdeklődött hogy érzem-e még deréktól lefelé a testemet. Akkor még csak zsibbadt, de félperc múlva, mikor felmelte a lábam, már azt gondoltam, hogy kinek a lábát emelgeti a doki ott a paravánon túl. ami eltakarja a műtéti területet a beteg elöl. Hatott az anyag.
Megkezdődött a műtét, semmit nem éreztem, csak a monitoron láttam, hogy mi történik a térdemben. Különleges látvány, nem is fogja fel igazából az ember, hogy az ott ő maga belülről. Akárcsak valamelyik tudományos csatornát nézné. Fura volt látni, amikor megjelent egy véső a képernyőn és elkezdte a doki lefaragni a porckinövést. A csipőmön éreztem a rezgést, meg hallottam a kalapács hangját, de semmit nem éreztem. Mikor levált egy-egy darab, megjelent a monitoron egy fogó és szépen kihuzták a térdemből a porcdarabkát. ez is érdekes érzés volt, mintha egy dugót huznának ki a térdemből. A vésés után egy lézeres eszközzel a doki szépen kipucolta térdem, majd bevarrták a két lyuk közül az egyiket a térdemen. Az egyiken vezették be a kamerát és a folyadékot amivel feltöltötték az akadálytalan mozgás érdekében a térdemet, míg a másikon a műtét során használt eszközöket: a fogót, a vésőt és a lézeres égetőt. A másik résen egy csövet vezettek ki, hogy azon keresztül tisztuljon a seb.
60 perc alatt történt mindez. Este már szerencsére kaptam vacsorát is. Az ivásra azt mondták, hogy csak csínján vele, amíg nem érzem az altestemet. Ezt próbáltam is betartani, mert nem kívántam megkatétereztetni magam. A másik lényeges dolog, hogy 6 óra hosszat a műtét után nem szabad önerőből felülni, vagy felemelni a fejet, mert éktelen fejfájást okozhat a gerincérzéstelítést kapott páciensnél. Így egy kicsit nehézkes volt az evés, de az elektromos ággyal a nővérke annyira megemelte a fejem, hogy tudtam enni, csak azt nem láttam, hogy mit veszek el éppen a tányérról. Késő este még bejött a doki és elmondta a műtét konkluzióit, valamint elmondta mi lesz az elkövetkező napok menetrendje, majd kaptam a hasamba egy vérhigító injekciót. Éjfél előtt még meglátogatott minket a nővérke, hogy kérünk-e fájdalom csillapítót, mert nagyon fog fájni. Sorstársam (neki szalagműtétje volt) inkább a hatásosabb, erősebb injekciót választotta, míg én nem tudtam mit csináljak, mert még hatott az érzéstelenítés. Úgy döntöttem, hogy adják oda az enyhébb fájdalom csillapító tablettát (aminek rövidebb a hatása) és majd beveszem, ha annyira fáj. Jó döntés volt, mert nem volt rá szükség. Volt az éjszaka egy kis fájdalom, de simán elviselhető. Az érzéstelenítés hatása szépen lassan a lábfejektől visszafelé a derék felé kezdett elmenni. Kb 5-6 órával a műtét után kezdődött meg a folyamat és reggelre, mintegy 11 órával a műtét után múlt el teljesen a hatása. Akkor már megpróbálkoztam a kacsával is és sikerült is produkálnom bele, így megúsztam a katétert és ráadásul elkezdhettem rendesen inni.
Reggeli után kivették a csövet a térdemből. Ez sem volt vészes, egy kicsit kellemetlen de nem fáj. Bekötötték a térdem, majd kicsit később bejött a gyógytornász aki nem vacakolt, pár gyakorlat után lábra állított és saját lábamon járhattam-kelhettem igaz a biztonság kedvéért azért egy mankót kaptam. Végre már nem a kacsára voltam kárhoztatva...
Aztán szóltak, hogy hazamehetek. Kaptam pár receptet, megkaptam a zárójelentést, kifizettem a számlát és már robogtunk is haza felé.
Utolsó kommentek