Lassan kezd hagyománnyá vélni a munkahelyemen, hogy tavasszal a kollégákkal elmegyünk egy kicsit kikapcsolódni, csapatot építeni. Szerencsére Zoli, a főnököm mindenben támogat minket, mi több aktívan részt is vesz ezeken a túrákon. Először úgy volt, hogy csak mi győriek megyünk, de aztán kiterjesztették az egész Nyugat-Dunántúlra a részvételt. 25 hely volt, de elsőre csak 20 helyre volt jelentkező, amit kicsit furcsállottam, hisz remek programot találtunk ki. Aztán az indulás előtti napon kis egy "főnöki ráhatásra" szerencsére betelt a létszám.
Vidáman vágtunk neki szerdán az útnak. Az úti célunk Bükkszentkereszt volt, ahol a cégnek egy szép és jól felszerelt üdülője van. A szállásra így nem volt gondunk, míg az étkezést "saját erőből" oldottuk meg. A cég által biztosított keretből beszereztük a megfelelő mennyiségű ételt és italt, amit aztán a Bükkben készítettünk el. A kora délutáni érkezés után a főzőcsapaton kívül mindenki útra kelt Jenő kolléga vezetésével és bejártuk a környék nevezetességeit. Sajnos az Üveghuták múzeuma és Gyuri bácsi füves háza nem volt nyitva, de a majd 6 kilométeres séta alatt így is szép helyeken jártunk. Körbe sétáltuk a települést és eljutottunk a sífelvonóig és a mészégetőkig. Ezután felkerestük a Lófőtisztást, amely arról híres, hogy a muhi csata után menekülő IV. Béla király vitézei itt ütköztek meg utoljára a tatárokkal és így képesek voltak annyi időre feltartóztatni az ellenséget, hogy a király eljutott számára biztonságot nyújtó bélapátfalvi kolostorba.
A tisztással szemben találhatjuk meg a Boldogasszony kövét, melynek és a környékén található köveknek gyógyítóhatást tulajdonítanak. A friss levegőn tett túra megtette hatását és visszatérve mindenki jó étvággyal látott neki a vacsorának. Az est további részében a tábortűz mellett beszélgettünk, iszogattunk, szalonnát sütöttünk.
A másnap egy kiadós reggelivel indult, majd sietősen összepakoltunk és elbúcsúztunk a bükki tájtól. Indulnunk kellet, hiszen 11 órára a program következő helyszínére, Aggtelekre kellett érnünk. Itt várt ránk a legnagyobb élmény, egy 7 kilométeres gyalogtúra a föld alatt. Nem a szokványos rövid túrát tettük meg, hanem Aggtelekről egy vezető segítségével egész Jósvafőig gyalogoltunk.
Kezdetben, a színházteremig kivilágított és kiépített úton értünk el, majd egy kisebb zenei bemutató után, amely a kiváló akusztikát volt hivatott bemutatni tovább indultunk és innen következett a mintegy 4 kilométeres út a barlang rendszer kivilágítatlan és csak félig kiépített utakkal rendelkező részén. Már jártam a rövid túrán és ott is csodás cseppkövek várják a látogatókat, de ami a kivilágítatlan részen fogadott minket az minden képzeletet felül múlt.
Igaz kissé sárosak lettünk, hiszen itt nincsenek járdák, mint a kivilágított részeken, de megérte a sok-sok lépcsőt megmászni. A természet az évmilliók során alakította ki a szebbnél-szebb képződményeket, melyek még a kézilámpák fényénél is csodás látványt nyújtottak.
A kivilágítatlan rész a Vörös tónál található lejáratnál ér véget. Itt lemoshattuk a sárt cipőinkről, majd a közelmúltban egy milliárd forintból felújított részen folytathattuk utunkat a jósvafői kijáratig. Itt láthattuk a barlangrendszer legnagyobb cseppkövét is, a 19 méter magas Csillagvizsgálót. Ez a cseppkő is szép nekem mégis ez a sárkányfejre utaló tetszett mind közül a legjobban.
Ezen a szakaszon érkeztünk el az Óriások termébe, amely lenyűgöző méreteivel és szépségével ejti rabul a látogatókat. Itt egy fényjátékkal tették teljessé az élményt. Sajnos nem volt nálunk videokamera, de a Youtube-on találtam ezt a videót, amely némi ízelítőt ad a bemutatóból.
Élőben varázslatos volt a fények, a zene és a természet csodáinak kompozíciója.
Mintegy 5 órás 7 kilométer hosszú gyalogtúra után érkeztünk el a barlangrendszer jósvafői kijáratához, ahol már várt ránk az autóbusz, amely visszaszállított minket az aggteleki bejáratnál hagyott autókhoz. Itt még egy gyors étkezés következett, majd a búcsú a kollégáktól és indult mindenki hazafelé.
Csodálatos, élményekben gazdag 2 napot tölthettünk együtt. Remélem jövőre ismét találkozhatunk valahol.
Utolsó kommentek