Március 15.-én ismét megrendezésre került az öregfiúk magyar kézilabda bajnokság. Mi a 35+ korosztályban indultunk ismét, bár már lassan a 45+ korosztályba is beférnénk. A selejtező során eldőlt, hogy a döntőbe jutásért a salgótarjáni öregfiúkkal kellett játszanunk. A mérkőzést simán 14-4-re nyertük minden megerőltetés nélkül. A döntőben a hazai csapat, a Törökszentmiklós gárdája várt ránk. A két csapat rendkívül kiegyensúlyozott mérkőzést játszott. A hazai pálya előnyét élvező házigazdákat nem sikerült megtörnünk a mérkőzés során, így 14-14-es döntetlennel zárult a találkozó. 7 méteresekkel dőlt el a bajnokság sorsa! Ez már igazi szerencsejáték volt. Sajnos mi két büntetőt is kihagytunk, míg az alföldi csapat csak egyszer hibázott. Ilyen a sors... Kétszer 2 centiméteren múlt a bajnoki arany, mivel két büntetőnél is beleértem a labdába, ám az mégis a hálóban kötött ki. Ha csak 2 cm-el megy arrébb a labda, mindkét esetben kimaradt volna a büntető. De ez olyan mint ha azt mondanám, ha a nagyapámnak áramszedője lett volna, akkor villamos lett volna. Nekünk maradt az ezüstérem, aminek azért örültünk, míg a törökszentmiklósiak aranyérmet ünnepelhettek. Ezuton is gratulálok nekik, jó csapatuk van. De remélem jövőre végre sikerül elnyerni a rendezést és akkor talán mi örülhetünk a bajnokság végén jobban.

Végezetül egy fotó az ezüstérmes csapatról: