Szabadságunk alatt felkerekedtünk a családdal és meg sem álltunk a Bükkig. Még májusban voltam itt, a bükkszentkereszti céges üdülőben csapatépítésen és már akkor eldöntöttem, hogy ide vissza kell jönni. Meg is szerveztük otthon a túrát és bár az idő nem volt a legideálisabb nekivágtunk az útnak, amit nem bántunk meg. 

Első nap szinte végig esett az eső, de szerencsére délután annyi időre alábbhagyott, hogy megnézhettük a diósgyőri várat. Sajnos ezt a várat is lerombolták a XVII. században így csak két tornya maradt viszonylagos épségben. Az idegenvezető elmondása szerint az idén indul egy nagy projekt, melynek során 2012-re az eredeti állapot 80%-ára állítják helyre az építményt.

Második nap az előre letervezett zempléni kirándulás következett. Délelőtt még esett az eső, így a vizsolyi templomban kiállított Károli-féle vizsolyi biblia megtekintésével kezdtünk. Következő állomásunk a fűzérradványi kastély volt, amelyet nehezen lehet megtalálni útbaigazító táblák hiánya miatt. De szerencsére megtaláltuk, mert csodás ez a kastély és gyönyörű a parkja is.

A kastély megtekintése után Hollóháza felé indultunk. Itt a híres hollóházi porcelángyár múzeumát látogattuk meg. Sok szép porcelán látható itt. A múzeumlátogatás végén a gyár mintaboltjában apróbb emlékeket vásároltunk a gyár csodás termékeiből. Hollóháza után a fűzéri várat kerestük fel. A Fűzér feletti sziklaormon magasodó várat az osztrákok robbantották fel a Rákóczi szabadságharc után, így itt sem teljes a vár épsége. A kilátás a várból valami fenomenális. Már csak ezért is érdemes felmászni a sziklára a várhoz.

Harmadik nap reggel először a lillafüredi vízesést kerestük fel, majd elindultunk Aggtelek felé, de nem a Baradla-barlang már jól ismert bejáratához Aggtelekre, hanem a Vörös-tói bejárathoz. Innen indul a jósvafői kijáratig egy 2,4 km-es gyalogtúra. A természet alkotta cseppkövek szépsége magával ragadó. Megnéztük a 19 méter magas Csillagvizsgáló névre hallgató cseppkövet és felkerestük az Óriások termét is, ahol csodás akusztikája révén fényjáték mellett élvezhettünk egy kis zenei koncertet.

Visszafelé Bükkszentkeresztre, még elértük az utolsó kisvonatot, amely mintegy 1 órás utat tesz meg a Garadna völgyében. Az élvezetes vonatozás végeztével, elfáradva, de teli élményekkel tértünk nyugovóra.

Utolsó nap, mikor hazafelé vettük az irányt, még útba ejtettük Hollókőt. Sajnos itt is elkapott minket egy óriási zivatar, így mintegy 1 órás várakozásra kényszerültünk az autóban ücsörögve. De nem adtuk fel és amikor kicsit alább hagyott az eső, felkerestük a világörökség részét képező Ófalut.

A kis falusi parasztházak között sétálgatva még apróbb fazekas termékeket vásároltunk és felkerestük a Babamúzeumot, ahol a híres Matyó babák mellett az ország minden tájegységének népviseletét viselő babák sorakoznak.

Kellemes emlékekkel érkeztünk haza és ismét megfogadtuk, hogy a közeljövőben még felkeressük a szívünk csücskét: Észak-Magyarországot.